szombat, július 15, 2006
nahát-nahát.
reggel anyám keltett, h készülődjek össze gyorsan, amig ő elbassza az időt. kocsiból vigyem fel a krumplit a lakásba, majd utána rájön, h a pincében jobb helye van. ezt megelőzendő oda vittem a zsákot. közben persze szétszakadt az. kocsiban rothadó krumpliszag, hetekig nem fog kijönni, pláne úgy nem, h anyám sose húzza le az ablakot.
szóval el kellett vinnem Diósdra. imádom az ilyen szitukat, mert a szokásos helyzet áll elő: nem tudja, h merre kell menni, ezáltal én se. a sort feltartjuk, össze-vissza cikázunk, balesetveszélyes helyzetet okozunk. nagy nehezen eljutottunk oda, ahova kell, kis utcákon át. megkérdeztettem, h merre kell visszamenni, erre azt mondják utca végén jobbra. na én elindultam, de pár száz méter utána olyan helyet találtam, ahol gyalog nem mennék le, nemhogy kocsival. inkább visszafordultam, és arra mentem, amerre jónak láttam. jobban jártam így.
elvittem nagyanyámhoz a maradék krumplit meg hagymát. parkolóhelyet nem találtam, valami ballagás lehetett vagy diplomaosztó. felvittem a krumplit, közben láttam, h a fotósstúdióban vannak. nagyanyámhoz bevittem a dolgokat, erre csöngetnek. nézem ki az, erre kdierül, h elhagytam a kocsikulcsot, és észre se vettem. remek. de szerencsére visszaadták. hazafelé sok barmot láttam az úton. ketten jobbra indexeltek, de balra kaynarodtak. egy kamion szó nélkül átment a piroson. egy porsche carrerat toltam magam előtt. :} aztán amikor meguntam, akkor elmentem a képeimért, remélem most jól hívták elő, de biztosan jól, ugyanis ott jól szokták. vén csávó volt, mókás figura. magában beszél, számológéppel számolta ki, mennyi jár vissza a 2000-ből, ha 1989 forintot fizetek. én meg majd' megszakadtam a röhögéstől, de visszatartottam. :) mókás figura. aztán még elugrottam plusba, vettem 2 kólát meg rágót. pénztárosnő elejtett egy százast, de visszaadtam, rendes voltam. közben beszakadt az egyik körmöm, nagyanyámnál meg a liftbe vertem be az egyik ujjam, lilul a körmöm alatt.
és akkro most lehet melegíteni a paprikás krumplit.
reggel anyám keltett, h készülődjek össze gyorsan, amig ő elbassza az időt. kocsiból vigyem fel a krumplit a lakásba, majd utána rájön, h a pincében jobb helye van. ezt megelőzendő oda vittem a zsákot. közben persze szétszakadt az. kocsiban rothadó krumpliszag, hetekig nem fog kijönni, pláne úgy nem, h anyám sose húzza le az ablakot.
szóval el kellett vinnem Diósdra. imádom az ilyen szitukat, mert a szokásos helyzet áll elő: nem tudja, h merre kell menni, ezáltal én se. a sort feltartjuk, össze-vissza cikázunk, balesetveszélyes helyzetet okozunk. nagy nehezen eljutottunk oda, ahova kell, kis utcákon át. megkérdeztettem, h merre kell visszamenni, erre azt mondják utca végén jobbra. na én elindultam, de pár száz méter utána olyan helyet találtam, ahol gyalog nem mennék le, nemhogy kocsival. inkább visszafordultam, és arra mentem, amerre jónak láttam. jobban jártam így.
elvittem nagyanyámhoz a maradék krumplit meg hagymát. parkolóhelyet nem találtam, valami ballagás lehetett vagy diplomaosztó. felvittem a krumplit, közben láttam, h a fotósstúdióban vannak. nagyanyámhoz bevittem a dolgokat, erre csöngetnek. nézem ki az, erre kdierül, h elhagytam a kocsikulcsot, és észre se vettem. remek. de szerencsére visszaadták. hazafelé sok barmot láttam az úton. ketten jobbra indexeltek, de balra kaynarodtak. egy kamion szó nélkül átment a piroson. egy porsche carrerat toltam magam előtt. :} aztán amikor meguntam, akkor elmentem a képeimért, remélem most jól hívták elő, de biztosan jól, ugyanis ott jól szokták. vén csávó volt, mókás figura. magában beszél, számológéppel számolta ki, mennyi jár vissza a 2000-ből, ha 1989 forintot fizetek. én meg majd' megszakadtam a röhögéstől, de visszatartottam. :) mókás figura. aztán még elugrottam plusba, vettem 2 kólát meg rágót. pénztárosnő elejtett egy százast, de visszaadtam, rendes voltam. közben beszakadt az egyik körmöm, nagyanyámnál meg a liftbe vertem be az egyik ujjam, lilul a körmöm alatt.
és akkro most lehet melegíteni a paprikás krumplit.
